|
2024-01-19 08:34:04, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
A nő a férfit, a férfi a nőt akarja. Csak valahogy néha nem találják meg egymáshoz az utat. Vagy a párkapcsolati összhangot és azt a közös ösvényt, amit már együtt kellene, hogy járjanak. Megannyi értékes, szerethető, különleges hölgy kapja magát azon a harmincas éveiben, hogy hiába minden erőfeszítés, hiába a sok próbálkozás, nem lett meg az igazi, nem jött a herceg fehér lovon, vagy ha jött is, idővel elment, esetleg elküldték. A férfiak pedig, nos, köztük is nagyon sokan magányosak, kudarcosak, sikertelenek a kapcsolataik tekintetében.
Egyesek úgy hiszik, hogy a női magány és a férfi sikertelenség oka az, hogy még nagyanyáink, dédnagyanyáink idején az erős férfi volt a család feje, akire a gyengébb nő fel tudott nézni, s így rendben voltak a nemi szerepek. Tehát azt mondják, az a baj, hogy a 21. századi nő túl erős, vagy éppen a 21. századi férfi túl gyenge. Mindegy is, a lényeg, hogy az erőviszonyok nem kiegyenlítettek, s ahhoz, hogy itt újra rend és béke legyen a párkapcsolatokban, a nőknek ideje lenne visszafogni magukat.
Már-már eljutunk oda, hogy ezen a nők is elgondolkodnak. Puhulni kellene, gyengülni, vagy legalább eljátszani a gyengét annak érdekében, hogy lehessen kapcsolat, s hogy a férfi férfinek érezhesse magát.
Nos, ehhez két dolgot fűznék hozzá.
Egy: tessék visszaemlékezni a mamákra, dédnagymamákra! Ők mennyire voltak gyengék szerintetek? Megengedhették maguknak a gyengeséget? Dehogy! A mai szemmel nézve olyan fizikai, mentális és érzelmi terhelésnek voltak kitéve, amit a 21. század embere talán ki sem bírna. Háború, nincstelenség, rokonok, barátok, akár a saját gyermek elveszítése, napi küzdelem a megélhetésért, 3-4-5-6 gyermek nevelése, irdatlan mennyiségű kétkezi munka... csak néhány mozzanat mondjuk a dédik idejéből. S ettől függetlenül nem savanyodtak be, nem lettek depressziósak, képesek voltak szeretet adni és fogadni, nem veszett el a humoruk, az életigenlésük. Szóval tévedés azt hinni, hogy ők gyengék voltak.
Kettő: az a férfi, aki gyenge nőre vágyik, aki a másik alárendeltségétől érzi jól magát, aki uralkodni kíván a társán és nem partnerként kezelni, az nem érdemli meg egyetlen nő figyelmét vagy szeretetét sem.
Tehát nem, nem kell elgyengülni, nem kell puhulni, és még csak meg sem kell játszani a kicsi nebáncsvirágot! A férfi-női kapcsolatok egyensúlyához éppen elég lenne, ha minden érintett fél jó célra használná a kapcsolatban az erejét.
Ha nem egymás lenyomása, a másikkal való versengés volna a cél! Ha nem azon múlna egy párkapcsolatban a tisztelet, hogy ki mennyi pénzt hoz haza, vagy milyen pozíciót tölt be a munkahelyén, hanem azon, hogy mit tud hozzátenni a családhoz. Ha egyszer és mindenkorra elfelejtenénk az én és az enyém szavakat, hanem lenne helyette mi és a miénk. Ennyire egyszerű, verseny helyett az összefogás a cél, s ha ez sikerül, akkor a férfi és a női erő nem elnyomja, térdre kényszeríti és kioltja egymást, hanem felerősíti!
Felföldi József
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
Címkék: kiegyenlítettek, párkapcsolatban, visszaemlékezni, megengedhették, nebáncsvirágot, dédnagyanyáink, dédnagymamákra, elgondolkodnak, sikertelenség, nincstelenség, egyensúlyához, megélhetésért, párkapcsolati, depressziósak, elfelejtenénk, életigenlésük, kapcsolatban, erőviszonyok, kapcsolataik, tekintetében, sikertelenek, erőfeszítés, függetlenül, gyengeséget, visszafogni, nagyanyáink, szerintetek, partnerként, elveszítése, terhelésnek, próbálkozás, savanyodtak, elgyengülni, kapcsolatok, kényszeríti, mindenkorra, párkapcsolati összhangot, közös ösvényt, harmincas éveiben, herceg fehér, férfiak pedig, kapcsolataik tekintetében, férfi sikertelenség, erős férfi, család feje, nemi szerepek, nőknek ideje, gyengét annak, férfi férfinek, saját gyermek, dédik idejéből, másik alárendeltségétől, Felföldi József,
|
|
Offline
